Részlet a Szivárványkapu balatoni meseregényemből (2013)

Szakáli Anna_ Szivárványkapu (részlet)

Vár a hegyen

Valamikor régen, amikor még a Tihanyi-félszigetet nem Tihanynak hívták, hanem Csendes-szigetnek, és nem félszigetként, hanem szigetként magasodott a mély és hűvös vizű tó, a Balaton fölé, egyszerű, de gazdag népek éltek a nagy víz partján körös-körül. Gazdagok voltak, mert az emberi élethez szükséges összes javakkal rendelkeztek. Mindenük megvolt, amire életükben szükségük lehetett. Ruháikat asszonyaik szőtték és varrták, melyeket virágok szirmának és a fák termésének nedveivel festettek színesre. Szorgos kezek díszítették szebbnél szebb kivarrásokkal az öltözeteket. Az ügyes kezű szíjgyártók lószerszámokat, a vargák és csizmadiák lábbeliket, ház körüli és szántóföldi eszközöket, a halászathoz nélkülözhetetlen hálót, és csónakjaikat is maguk készítették. De minden más mesterségnek is megvolt a tudója. Ám a magas rangú nagyurak és házuk népének selyem-, brokát- vagy bársonyruháihoz az anyagot idegen kereskedők hozták messze földről aranyért, ezüstért, bőr- és szőrmeáruért cserébe.

Nos, ebben az időben, szemben a Csendes-szigettel terült el a nagy tó déli partján a dimbes-dombos föld, amelynek északi részét a Somogy és a Megyer törzsek birtokolták. Ezen a déli parton kisebb-nagyobb hegyek emelkedtek a víztükör fölé, melyeken várak és őrhelyek helyezkedtek el.

Ecsen nagyúr erődítményszerű vára Boglár hegyén állt, amelynél csak Fonyód hegye volt magasabb pár méterrel. Fonyód, lévén a déli oldal legmagasabb vízparti hegye, hadi célokat szolgált. Onnan figyelték a többi őrpontot, és adtak jelzéseket a Nezde hegyére. A kisebb, pár főből álló őrhelyeken szárazfakongatással, dudaszóval adták tovább a jeleket, ha kellett. Egyes települések és hegyek nevei ma is megmondják, hogy hol, milyen jelzőeszközzel szólították hadba a népet, vagy milyen módon jelezték a veszedelmet. Ilyen Szárszó, Szemes, Szólád, a Dudahegy, a Nezde-hegy és a többi kiemelkedő terület.

Ecsen boglári várát kőfalak alkották, és ezek tetején négy bástyából, a várfalakon kimagasló őrhelyekről íjjal felfegyverzett őrök vigyázták a tájat. A kapuknál kopjások őrködtek. A vár lakóépületeinek alsó szintjei szintén kőből, felső részei könnyebb fagerendás szerkezettel készültek. A belső udvart alacsonyabb kőkerítéssel körülvett magaslat választotta el a külső résztől. A kialakított uralkodói udvarháznak két lakótornya volt. Közvetlenül a bejárat fölött hadijelvénnyel díszített pajzs és egy párducokkal díszített zászló hirdette a nagyúr rangját.

Az udvarban, kissé oldalra eső részen, a második torony mellett hadi játékok megszemléléséhez kialakított, árnyat adó, széles födém alatt karos ülőket helyeztek el. A nagyúr és a vár előkelői innen szemlélhették a vitézek hadijátékát és az ifjak bemutatóját. A harci tanulmányok befejezői is itt mutatták be tudományukat.

A kamrák, pincék, a nagy főzőhely, valamint a mosóhelyiség, a szabadosok és a szolgálók kisebb lakóházai a külső udvar hátsó részében helyezkedtek el. Az uralkodó északi szél miatt az udvar nyugati sarkában éltek és dolgoztak a mesteremberek, fazekasok, faragók, és erre volt a lovak karámja is. A nagyúr lovainak karámja mellett, a kocsiszínben tárolták a szekereket és utazókocsikat.