Tartalom

Versek a kötetből:

Szakáli Anna: Szótündér

A szótündér libben-lebben,
szívemre száll, meg-megpihen.
Unokámat ébresztgetem
egy gyöngyharmatos reggelen,
mikor az ablakot kitárom,
madár dalol kinn az ágon.

Hallod? A madár is beszélget,
énekelve dicsér eget, földet,
a szép Napot.
Ki ne várna ”Szép jó napot!”
Mert a szó az akkor jó,
ha kedves és simogató.
 

Mosolyt csal a szemedbe,
szíved megremeg tőle.
Lüktetése, mint a táncnak
– ha szép lányok ringatóznak - –
libben-lebben, összeáll,
gondolatom halld meg már!

Anyám tanította régen:
ördögöt is meggyőz szépen,
ha a szót azt úgy rakod,
lássák a jó szándékod.
Szót a szóra úgy tegyed,
mozgassa meg a hegyet.

Úgy felelj a kisgyermeknek,
a szavak visszaköszönnek.
A szó mennyországgal felér,
kicsi lelke így lesz fehér.
Gondold meg hát minden szavad,
a szeretet el nem apad.

Sose fájjon, sose bántson,
a szótündér el ne szálljon.

Szakáli Anna: Csiga-biga néne

Csiga-biga néne
a piacra menne,
de lassú a járat,
bizony el is fárad.

Csiga-biga néne
lassan hazaérve,
vajon mit főz délre?
Nincs kész az ebédje!

                                                        Szakáli Anna: Sütőtök

A tökkobak kongón kondul,

hordó hassal hanyatt fordul.

Görbe tökszár körbe csorbul,

körtefára felfut orvul.

Tekeredik fel az ágra,

fel a fények magasába.

Ott díszeleg, ott tetszeleg,

tökszárával rám integet.

Mikor lehull a falevél,

hideg dér jön, s itt van a tél.

Sütőtököt mind leszedem,

a sütőben sütögetem.

Majszolgatjuk, mind felfaljuk,

                                                        magját tavaszra elrakjuk.

Szakáli Anna:  Átváltozás

Hímporos szárnya lebben virágra,
gyöngyfényű minták színe ámít,
egy kis pillangó, éjjeli szender,
nappali fényben nektárt áhít.

Cifra ruhája nászöltözet csak,
ősszel lehull a két pici szárny,
de fakéreg alatt új nemzedéke:
tavaszi hernyó zöld rügyet rág.

És mikor végre az álom eléri,
megszövi azt a selyemgubót,
báb-bölcső rejti, és megérleli
szivárványszínben a pillangót.

Szakáli Anna: Boci nóta

„Boci, boci tarka,
se füle, se farka!”
hej, de régi nóta,
ez a boci nóta!

Boci, boci tarka?
Hogyan szól a nóta?

Mert a mi bocinknak
van füle és farka!

Mert a boci nem más,
csak egy tehéngyerek,
tehénmamától kap
illatos, friss tejet.

Nem hiányzik annak
semmi porcikája,
legyet űzni segít
hosszú farkincája.

A füle is megvan,
kolompot is hallja,
a tehéncsordával
a legelőt járja.

Ha lenyugszik a Nap,
s felragyog sok csillag,
esti harangszóra
lassan hazaballag.

Kapuban vár rá
a ház gazdája,
illatos szénát tesz
este a jászolba.

Boci füle rezdül,
a szeme ránevet,
s boldogan habzsolja
a boci eledelt.

Szakáli Anna: Kertben

Alma ül az ágon,
friss ízére vágyom.
Ropogós és édes,
lesz belőle béles.

Csiga van a fűben,
háza készülőben.
Zöld salátát rágja,
tele van a szája.

Cinege az ágon,
szorgos kis barátom.
Szájában egy hernyó,
fiókának az jó!

Szakáli Anna: Csipkebogyó

Csipkebogyót csíp a dér,
csipet csipke megértél.

Piros gyümölcs, töviság,
alszik benne a világ.

Ágának nincs levele,
csipkebogyó a dísze.

Pirosodik hó alól,
álmodik a tavaszról.

Télvidító bogyó-álom,
magjában a jövőt látom.

Szakáli Anna: Kutya koma

Kutya koma nagyot harap,
szereti a csontot, halat.
Csirkét enne ízibe,
ha a gazda nem jönne.

Szakáli Anna: Szitakötők

Szitakötő-lányka
nádas közt felbukkan,
kék fátyolruhában
víz felett elsurran.

Párja jön sebesen,
táncolnak mindketten.
Kecsesen repkednek,
ki járja legszebben?

Szakáli Anna: Pogácsasütés

Süssünk, süssünk pogácsát,
sajtos, vajas pomposkát.
Gyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk,
a sütőbe berakjuk.

Ha piros a teteje,
szedj a tálra belőle.
Kínáld meg a vendéget,
ez lesz ám nagy evészet!

Szakáli Anna: Várlak, nagyi

Nagyanyám, én mindig várlak
repeső örömmel,
te altass el, tente, tente,
tündéres mesékkel.

Várom koppanó léptedet,
és mosolygós arcod,
akkor is, ha a nagy táskád
nem rejtene cukrot.

Szakáli Anna: Körforgás

Száll a bodros, kócos felhő,
fenyegető záporeső
vígan nyargal, réten fut,
nincs oly repedés a földön,
melybe esővíz nem jut.

Aztán a víg napsütésben
színeket von fel az égre,
épül egy nagy alagút,
eső és a fénysugár sző
szivárvány-aranykaput.

Ha a fények hívogatják,
ellebbenő szellő szárnyán
száll magasan, fel az égbe,
hol már várja és öleli
kócos felhő kistestvére.

Szakáli Anna: Lovam táltos paripa

Lovam táltos paripa,
száguld a gyors széllel,
nyakán lobog sörénye,
futkos szenvedéllyel.

Ha a réten nyargalász,
szabad, mint a felhő,
vágtat hegyen, völgyön át,
épp, hogy szárnya nem nő.

Lovam, hogyha egyet lép
Üveghegyen túlra,
tündérkertben a tündék
táltos lova volna.

Lovam, hogyha kettőt lép,
gondolatként száguld,
mesevilág kapuján
varázsszóra átjut.

Hátára felpattanok,
nyargal héthatáron,
a Hargita tetején
kantárját megrántom.
 

Bekukkantok hozzátok,
hol vagytok, barátok?
Kedves játszópajtások
ugyan merre jártok?

Felkelő Nap mosolyog,
nyílnak a virágok,
mamának és tatának
jó reggelt kívánok!