Tartalom
Az időrendi sorrend: 2003-tól indul, az utolsó bejegyzés a legfrissebb!
Tisztafényű lélekkel 2003
Ajánlás
Tisztafényű lélekkel nyújtja át nekünk Szakáli Anna kiválóan megszerkesztett első verseskötetét.
Olvasásakor öt témakör, öt különböző hangulatában mártózhatunk meg, hiszen a kötet öt fejezete,
mintha öt önálló könyvként tárná elénk a költő énjét.
Az első részben megismerjük, mikre épít, mikből táplálkozik, legbensőbb, legtitkosabb gondolataiba
nyerhetünk bepillantást.
A második fejezet a családé, a szerelemé. A harmadik a hit, az erkölcs birodalma.
A kötet negyedik fejezetében természetverseiben gyönyörködhetünk, míg az utolsó versfüzér az első
fejezet gondolataira rímelve keretként zárja az egész kötetet.
Nagy szeretettel és tisztelettel ajánlom Szakáli Anna verseit a Kedves Olvasónak. A költemények lényegre törőek,
néhol filozófikusak, meditatívak.
Költői eszközökkel csiszolt sorai között számos helyen rejtett el többletmondandót, és szinte érezzük,
amint kíváncsian lesi, vajon megtaláljuk-e?
Társadalombíráló verseiben őszintén és bátran mondja ki néha igen kemény gondolatait is.
Sorai néhol elvontak, de mégis racionálisak, magasívűek. Érzelmi versei költőien tiszták, szívbemarkolóan igazak.
A művek között mindenki megtalálhatja a lelkivilágához, szívéhez legközelebb álló verseket.
Biztos vagyok benne, hogy a versek olvasása közben a kötet szerzőjét mindenki a szívébe zárja majd.
Lajtai Gábor
költő, szerkesztő
Hajnali napköszöntő 2006
"Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is." (Máté ev. 5., 1-12. vers)
Szakáli Anna
Ajánlás
A magyar nyelvnek a világörökség egyik legragyogóbb szellemi kincsének kellene lennie! Ezt a meghökkentő kijelentést nem a nemzeti elfogultság mondatja velem, hanem Mezzofanti bíborosnak (több mint ötven nyelven beszélt), és John Bowringnak megállapításai a magyar nyelvről. Ők abban az indogermán szellemű világban élve szóltak nyelvünk "angyali" eredetéről, amire ma is jellemző, hogy nemzeti értékeit szereti más népek értékei fölé helyezni. Ha ilyen jeles személyiségek is magasztalni tudták nyelvünket, akkor higgyük el, hogy az valóban csodálatos.
Például kitűnően alkalmas az igék - az isteni tervek, a teremtés kibontakoztatásának mozzanatai - költői eszközökkel történő kifejezésére. E gondolat fényében tesszük fel azt a kérdést: mi a költő feladata? A válasz roppant egyszerű: a költő költ. Mint a madár, csakhogy a költő afféle Szentlélekmadár, akinek nyilván nem meszes héjú tojásokon kell kotlania, hanem a szellem világtojásai vannak fészke, azaz saját lénye közepén. Ezekért a szellemi világtojásokért felelős, szavakban történő kiköltésükre elhivatott. Aztán, midőn kész van a vers, az igék nemcsak hogy átjáródnak a költő szeretetétől, energiáitól, de fel is nevelődnek és szervesen rendezett szavakként szárnyalnak.
Egy ilyen igeköltőnk nekünk is van. A "nekünk" most többet jelent, mint a lakóhely közössége. Ő, és mi, itt élünk az általa életre keltett/költött versek szülőhelyén, és bár legyenek a legszemélyesebb szerelmi vallomások, mind nekünk való, magunkra vehető gondolatok. Minket ugyanis a térben, időben közös lét levegője éltet, s ez a valóság szívünkig, elménkig hatol: Anna versei nekünk beszédesebbek, mert ismerjük őt, és mert együtt ismerjük a felettünk elszálló fellegeket, a helyi fényeket, a nagy vizet, az itteni kerteket, köveket, erdőket, az embereket, múltat és jelent. Együtt éljük át az ünnepeket, egymáshoz szólunk örömünkben-bánatunkban. Mindez több, mint a lakóhely azonossága. Ez a közösség a hely szellemében való részesülésünk. A földi lét balatoni sugarán haladásunk, a Létadó felé!
A jó vers a Teremtőtől a Költőn át vezet a Befogadó Lélekig. Ha nem a Teremtő a forrása, a költemény léha, bármi csinos héjba öltöztetik is. A jó versnek tehát az egyetemes emberi lét a magva, ezért való bárkinek a földtekén.
Kedves Olvasó! Tárja ki hát szívét-lelkét Szakáli Anna verseinek! Beáramlik rajta általuk egy hites szép világ, beköltözik oda éltetőn a teremtés "Annás" megtestesülése. A székely ember így kínálja táplálékát: - Használja bátran! Magam is csatlakozom "hezzá". Használja lelke táplálására Anna költeményeit, Kedves Olvasó, mert "erőst jó uruság", hiszen Isten ajándékai!
Gál Péter
Nevető Hold 2008
„Ne vesd meg lelkem sóhaját.
Békévé szelídül a szó, míg oltalmazón magához ölel.”
Szakáli Anna
Ajánlás
Ne legyél bús, zene szól,
füledbe édes dallam árad.
Szelíd hangoktól
szád ívében mosoly támad.
Titkon rezgő lét záloga,
lecsukja szemed a béke
nyugalmat adó mámora!
Ne legyél bús, zene szól,
könnyítsen bánatán szíved.
Angyalok szólnak nevetve,
nincs féltőbb, szeretőbb híved.
Élj! Tiéd minden perc, óra,
töltse be lelked a béke
nyugalmat adó mámora!
Ne legyél bús, zene szól,
titok, rejtély tovább nem várat.
Minden szó egy-egy dallam,
oltalmat keres nálad.
Legyél a béke otthona,
és átölel e földi lét
nyugalmat adó mámora!
2008. január
Névetelen dalnok 2011
„A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetők, de
visszhangjuk végtelen lehet.” (Teréz anya)
Kiszely Józsefné Gizikével ismeretségünk és barátságunk akkor kezdődött, amikor felolvasó délutánra hívtak az idősek siófoki otthonába. Nyugdíjas pedagógusként, férjével együtt élt az otthonban. Már ott, az első alkalommal olyan őszinte, meleg barátság alakult ki közöttünk, amilyen ritkán adódik az ember életében. Gizike kedves szeretete és figyelmessége ezután meghatározó lett számomra. Munkásságomat figyelemmel kísérte, és ápolta kapcsolatunkat akkor is, amikor engem a munkahelyi és családi kötelékek erősen gátoltak annak gyakorlásában. Hajnali napköszöntő című kötetemben megtalálható kedves írása, amely egyben vallomás is az irodalom, a költészet szeretetéről. A Névtelen dalnok kötetről, miután elolvasta a tervezetet, a következőket írta:
„Anna eddig megjelent versesköteteit ismerem, szeretem és sok barátomat ajándékoztam meg könyveivel. Korra tekintet nélkül megtaláljuk a kötetekben azokat a verseket, amelyek valamilyen módon megérintenek bennünket. Engem érzelmileg elragad, emlékeket ébreszt bennem, felidézi a múltat, az elmúlt fiatalságot, a szép és vidám éveket.
A most kiadott versek - ha az előző kötetekben megjelent versekhez viszonyítom őket-, mondanivalójukban többoldalúak. Az élet szinte minden területéről találunk rímbe szedett gondolatokat. Megtaláljuk a szerelmet, a társadalmi problémákat, a nagy ünnepeink méltatását, a fiatalság bonyolult, erőt próbáló küzdését, a Balaton szépségének lírai megfogalmazását.
Annának minden verse és írása, ami az élet szépségéről ad bizonyosságot, megerősít abban, hogy érdemes élni. Aki szép gondolatokba foglalt emlékeket felidéző szavakra, elmélyülésre, pihenésre vágyik, annak szeretettel ajánlom figyelmébe Szakáli Anna verseit.
Kiszely Józsefné Gizike”
Szivárványkapu (meseregény) 2013
A mese átemel a valóságból egy másik világba, ahol képzeletünk szerint szabadon megtörténnek a csodák. Részesei leszünk a varázslatoknak, a jó elnyeri jutalmát, hogy az igazság létezésének bizonyosságával, könnyebb szívvel folytathassuk a hétköznapokat!
Szakáli Anna
Előzmény
Nagymama új mesébe kezd
Nagymamámra úgy emlékszem, mint aki minden látogatásakor különleges gyümölcsöket, pirosbélű körtét, naspolyát, varacskos almát hozott ajándékba, és amíg nálunk volt, minden este mesét mondott nekünk. Egyik alkalommal azonban nem a sárkányokkal küzdő királyfiról, a szegény embert megenni szándékozó medvéről kezdett mesét, hanem azt kérdezte tőlünk, tudjuk-e, mi történik a tündérekkel, hova költöznek, ha eljön az idő, és befejezik szolgálatukat a Földön.
Egymás szavába vágva hadartuk, hogy a tündérek az üveghegyen túl élnek vagy éppen az üveghegy tetején, Tündér Ilona kertjében. Erre azt felelte, hogy ez bizony tévedés. Mert ott csak addig élnek, amíg Tündér Ilona megismeri az egyes tündérek tulajdonságait, azután elküldi őket az emberek közé szolgálni. Minden tündért a saját képessége szerint választja ki a megfelelő célra. Ha ezek a tündérek teljesítik feladataikat, akkor megnyílik a szivárványkapu, és átléphetnek a tündérek örökös országába, ahonnan többé nem jönnek le a Földre.
-
Meghalnak, mint az emberek? – kérdeztük csodálkozva.
-
Nem, nem halnak meg, csak eltávoznak.
-
De miért?
-
Például azért, mert az emberek nem kérik többé a segítségüket, elfelejtik őket, és akkor el kell menniük a szivárványkapun túli országba.
-
Az emberek egymást is elfelejtik!
-
Ez sajnos igaz, de nem minden esetben van így. Azokat az elődeinket, akik nagyon régen éltek, mi már csak elbeszélésekből, mondákból vagy történelmi leírásokból ismerjük. Elmondok nektek egy réges-régi történetet, amelyben találkozhattok ismerős nevekkel. Nem is gondolnátok, hogy a falvak, városok, tájak nevében mennyi régen élt személy neve rejtőzködik. Például a Balaton partján álló sok város és falu neve is rájuk emlékeztet.
Így vezette be nagyanyám azt a mesét, amelynek folytatását estéről estére nagyon vártuk. De azon az első napon még nem kezdte el a történetet, hanem elmondta, hogy miként kell gondolkodnunk majd arról, amit hallunk. Hogy a történetben találkozunk jókkal és gonoszokkal, akik mindig elnyerik jutalmukat vagy méltó büntetésüket. ....
Pillantás 2016
Ajánlás Dórától
Öröm kézbe venni Szakáli Anna - beceneve Szani – ötödik, Pillantás című önálló verseskötetét.
A kötet címadó versében gyönyörködhetünk először, de a csillagok szépséges ragyogása jelen van az Álom csillagfénnyel, a Tövises az út a csillagokig, a Csillagpor, a Csillagok gyúlása című költeményeiben is. A hulló csillagok csodás látványa megjelenik a Sötétség jön című négysorosban, és fényük felvillan a Csillagfény című versben is. Annát érdekli a kozmikus világ (Csillagkapun átlép a pont, Távolság)
"de vágyom a magasba,
hol csillagok gyúlnak"
és eltűnődik, milyenek lehetnek a "csillagvárosok".
A költőnek reménye van a "csillagvilágban" való találkozásra is (Ne búcsúzz!). A csillagok fényét azonban felülmúlják a Nap sugarai (Ötven Nap-haiku). Az ő számára a két legfényesebb csillag:
"két kicsi napvirág,
Kincső és Hajnal."
A több mint százötven verset tartalmazó kötetet a költő öt fejezetre bontja Ezek: Pillantás, Didergő fény, Hozzánőttem, Tűz és hamu, Múlik az idő. A válogatás többnyire a 2012 és 2016 közötti alkotói korszak versei, de következő kötete, mely előkészítés alatt áll (Szélhajtó küsz címmel), szintén tartalmaz majd ezekben az években született verseket.
A magyar nyelv szépségéről valló költő, verseiben megfogalmazza a természet csodáit: Várok, Hozzánőttem, Tóparti látomás. Az egyes évszakok szépségét: Tavasz, Tavaszi szélben, Őszi előjáték, Ősz nyitja kapuját, Eljött az ősz, Asszonnyá érett az ősz című versei őrzik meg számunkra. Őszintén vall szűkebb hazája - Zamárdi - iránti vonzódásáról. Kiválóan közelíti meg a magyar táj szépségét, a Balatonhoz való kötődését, a magyar tenger neves eseményét (Kékszalag futam).
Költeményeiben hangot ad hazaszeretetének:
"Te vagy szülőföldem, anyám és apám,
te drága, te szent, te éltetsz hazám..."
Ezt az érzését több versében is megerősíti: Béke, Katonasirató, Hozzánőttem, Korok és sírfeliratok, Október 23.
Kiválóan érzékelteti az egyik legszebb emberi érzés, a szerelem magasságait az Angyal, szárnyakkal, Hozzád vezet, Ölelés, Szerelmes ének, Akkor is, Szemedben láttam, Otthonteremtők, és a szerelem mélységeit a Marionett, Csók könnyekkel, Ha hagynád magad, Különös csillag, Mosollyá rándult verseiben.
Anna őszintén vall a hitéről a Szent Kristóf, Bevonulás versekben, a saját jelleméről, lelkéről is (Ha karácsony lennék), töpreng az idő múlásán (Kié lesz a magány?, Magányba futnak az évek, Öregedés, Foltok kezemen), és az elmúláson (Elhal a szó, Szálló rózsaszirom).
Kifejezi az egyes személyekhez fűződő szoros kapcsolatát: Anyám árnyéka, Apám emléke, Öreg barátomnak, Tiszta tekintet, Egy kedves teremtés verseiben, és kiemeli legjellemzőbb tulajdonságaikat.
Erős érzelmi szálak kötik őt legkedvesebb családtagjaihoz (Papírrepülő, Várj engem!), és sok barátjához. Ezt igazolják az egyes személyeknek ajánlott költeményei: Gyász, Szálljatok hamvak, Mankó, Erzsi néni. Tiszteleg a színészóriás, Latinovits Zoltán (Latinovits) emléke előtt, de foglalkozik a negatív emberi vonásokkal is (A fösvény, A balga).
Anna néha érdekes versformát alakít ki (Siker, Forró sóhaj), szép hasonlatokat használ, gondol az idegen szavak jelentésének magyarázatára, valamint mozaikszavakat: THM, eN eS Dé, és szójátékokat is alkalmaz: Őszi légy(ott).
"Az Isten Egy.
Az ember: EGY Én Is Ég.".
A költő hitvallása: "Nekem egy dolgom van,
jónak maradni."
S valóban, bár Anna több neves elismerés birtokosa és sikeres kötet kiadója, mégis megőrizte szerénységét:
"maradok, aki voltam:
szépet álmodó,
de mindig józan"
Anna "Angyal, szárnyak nélkül", akivel, ha a költészetről, az irodalomról társalgok, részeiben és teljességében szeretné megismerni az egész világot.
Saját szavaival élve: "siker, ha írásod könnyeket csal
szemek tükrébe."
Drága Anna! Verseid többsége valóban könnyeket csalt szemem tükrébe...
Legújabb kötetedhez, kedves olvasóid nevében is sikereket kívánok.
Alkotói barátsággal
Maurer Teodóra
Szántód, 2016. október 15.
Lángoló tűzmadár 2017
Előszó helyett:
Szakáli Anna_Én sírok
Hullik a harmat, szitál a földre,
keringve suhanok mindörökre.
Faágtól elváló levél szárnyán,
éjjeli pillangó puha álmán
hajtom fejem nyugalom ölébe,
szirmát hullató rózsa tövébe.
Pihenek megfáradt fűszálakon,
suttogok szélcsendes hajnalokon,
felkap az őszi szél, messze sodor,
szemedben én vagyok az a kis por.
Ha látod a rózsát harmatosan,
én sírok, jajongok a magasban.
2003. szeptember
Elfutott életek 2017
„Az igazság útján élet van,
és annak ösvényén nincs halál.
(Példabeszédek 12,28)
Ajánlás Szakáli Anna elbeszéléseihez
A magyar realista próza hagyományaira tekintve könnyen felismerhető, hogy miből építkeztek az írók. Mikszáth Kálmán az iskolába, majd munkahelyére sétálva látta, megfigyelte a tót atyafiakat és a jó palócokat, mi több, velük beszélgetve ismerte meg életüket, gondolkodásmódjukat. Ebből születtek jobbnál jobb elbeszélései, regényei.
A párhuzam erőltetése nélkül leírható, hogy Szakáli Anna jól megtanulta a szépprózai hagyományokat, mert az Elfutott életek kötetének bármelyik írását olvassuk, felismerhetők bennük a közvetlen tapasztalatok, megfigyelések.
Hogyan kezdődik például Laci bá’ című novellája: „Az udvar hosszan terült el, kissé emelkedve, egészen a szérűskert vonaláig.” Ilyen képet csak az az író írhat le, aki közvetlenül és többször látta azt.
Ha fentebb a mikszáthi hagyományokra utaltam, akkor kikerülhetetlenül megemlítendő, amit Móricz Zsigmondtól tanulhatott Szakáli Anna: a pontos megfigyelés és leírás, az áttekinthető és könnyen követhető mondatfűzés, a couleur locale pontos jelzése, a novellák hőseinek, alakjainak jellemzése.
Stilárisan kiforrott alkotót és alkotásokat ismerhet meg az Olvasó az Elfutott életek forgatásával. Így nyílván eljut ahhoz a gondolathoz, hogy: várjuk a folytatást!
Dr. Laczkó András
Patrik és a csokióriás 2019
Ajánló
A bátorságot a helyzet megértése, az elszánt elhatározás és a biztos cél táplálja.
Ebben a mesében a gyerekek segíteni szeretnének új barátaiknak, ezért elhatározzák és vállalják, hogy erős akarattal és bátorsággal megoldják a feladatot. Patrik és Iza a cél elérése után büszkén azonosulnak bátor tettükkel.
Szeretettel ajánljuk neked ezt a mesét.
Szakáli Anna Veit Judit
Szótündérek 2019
Ajánlás
„A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetők, de visszhangjuk valóban végtelen.” Ez a Kalkuttai Szent Teréz-idézet jutott eszembe, amikor elolvastam Szakáli Anna legújabb, elsősorban gyerekeknek szánt kötetét.
Verseiben a szavak nemcsak kedvesek és könnyen kiejthetők, hanem könnyen érthetők is.
Felnőttként nem egyszerű gyerekfejjel gondolkodni, látni és formába önteni mindazt, ami a kicsik számára fontos lehet. A szerzőnek sikerült; a csigabigától, táltos paripától kezdve megismertet bennünket a környező világgal, a természettel, a Szent Családdal, Bori mamával, Gazsi tatával és nem utolsó sorban unokáival, akiknek bűbájos rajzai illusztrálják a könyvet.
A gyermeki lélekkel megírt színes kötetben Anna a mindenséget öleli át, úgy, hogy közben megajándékozza vele olvasóit.
Találó és kifejező a címválasztás; egy szakkifejezésnek, nyelvünk legkisebb egységének, a szónak az összekapcsolása a mesék gyakori – általában jóságos – szereplőjével, a tündérrel.
A léleksimogató versek, versikék szavai – ha figyelmesen olvassuk –„végtelen” visszhangra találnak bennünk.
„….a szó, akkor jó, ha kedves és simogató”
Bemné dr. Schneider Mária
Szélhajtó küsz 2019 Balatoni versek
Ajánlás helyett
Szakáli Anna_Szélhajtó küsz
csillámokat sodor a víz
szélhajtó küsz vígan játszik
csilingel sok törékeny test
önfeledten cikázik
csipkés taréj bodor hullám
parti kövön fodrot nevet
villódzó fényű halraj-tánc
csobbanó ezüst igézet
hirtelen ront ránk a szél
ágaskodó szürke tajték
ereje az iszapig ér
szétterülő sárkeverék
roppanó nád reccsenő ég
halak hada már mélyben jár
szélhajtó küsz tovaillan
elbújt a játszó napsugár
2016. július
Ablakok 2019 (elbeszélések)
Világra nyitott ablakok – Bevezetőgondolatok a könyvhöz
Szakáli Anna – a költői és írói erényekkel egyaránt megáldott alkotó – ebben a könyvében olyan szemlélődésre, önvizsgálatra irányítja figyelmünket, amely az egyidejűség metaforájában láttatja a múltat, jelent és a jövőt. Aki néz, és akit néznek itt egy és ugyanaz a személy, csak arcot és alakot vált szüntelen. Az emberi létezésnek olyan lélektani – olykor tudathasadásos – állapota ez, amelyben a szereplők folyton le is leplezik önmagukat. „Se kinn, se benn, mint az ablakfa” – ennek a közmondásnak mottószerű beemelése ezen a ponton nagyon találó és pontos, hiszen az emberi létezés esetlegessége tele van bizonytalanságokkal, amelyeket az egyes prózai írások igen széles skálán mutatnak föl. Csak gondoljunk a Torkos koldus; Változat fakanálra; Kabátra való című – novellaszerű – elbeszélésekre. Ezekben a művekben – csak úgy, mint a kötet teljes anyagában – jól megfigyelhetjük a sorsszerűséget, a létezés mindennapiságát.
A hétköznapi történésektől az ünnepi pillanatok fölemelő és mélybe taszító érzéséig mindent az ablakon keresztül láttat velünk ez a könyv: „A fény az ablakon keresztül jut be a házba” – Szani; „Kiment a ház az ablakon” – Szólás. Mindkét mottó ciklusteremtő erővel és bölcseleti szándékkal van jelen a könyvben. A filozófia, a gondolatiság, a gondolatra késztetés hihetetlen kényszert zúdít ránk, az olvasóra, hogy a különböző élethelyzeteket, konfliktusokat a magunk feladatainak érezzük „Késő becsukni a kalitka ablakát, ha a madár kiröpült belőle” – Szani; „Magad uram, ha szolgád nincs!” – Szólás. A kiszolgáltatottság, a természeti és társadalmi törvényekkel szembeni tehetetlenség súlyos magányba taszíthatja az embert – mondja ki több, itt olvasható írásában is Szakáli Anna. Elegendő, ha csak a Rosszcsont Ferkó; vagy a Matrózruha tornacipővel címűeket elolvassuk. „Aki gyakran ugrál ki az ablakon, az előtt hamarosan becsukódnak az ajtók” – lehet az előbbiekben összegzett egyedüllét, magány és emberi kivetettség szintézise. Mindezeknek a rossz érzéseknek felmutatására az Idegen az ablakban című elbeszélés, illetve történet a leghitelesebb mű.
Talán az sem véletlen, hogy éppen itt láthatjuk azt az emeletes épületet, amelynek kopott ablakában egy idős asszonyt láthatunk, aki – mélyen kihajolva – töpreng életen, halálon. A meditáció, a töprengés pillanatfelvétele ez, amely átsugározza a könyv egészét. „Kár, hogy a szívünkön nincs ablak” – olvashatjuk végül ebben a kötetben, a karácsonyvárás megható érzésével.
Vágyaink, reményeink kivetülésével újabb és újabb ablakot szeretnénk nyitni a világra, önmagunkra. De – Szakáli Anna írónő bölcs intelmei szerint – a résnyire nyitott fénnyel is megelégszünk.
Madár János
Pergőforgó meséi
Kedves kis Olvasóim!
A könyvben minden meséhez találtok egy-egy képet. Vannak közöttük színesek, vannak fekete-fehér kifesthető, színezhető képek. Hogy milyennek képzelitek el a szereplőket, és milyen színű ruhákba öltöztetitek őket, azt rátok bízom. Könyvetek szépsége a kezetekben van.
Színezzétek ki úgy, ha majd sok év múlva előveszitek, örömmel emlékezzetek vissza gyermekéveitekre, a tanulságos mesékre.
Szeretettel írtam, szeretettel ajánlom Pergőforgó manó meséit!
Szakáli Anna
Ajánlás
Valamikor régen, egy távoli csillaghalmazban csodálatos szépségű lények éltek. Szépségüknél jóságuk volt csak nagyobb. Bárki fordult hozzájuk segítségért, nyomban megjelentek, és elrendezték a dolgokat mindenki megelégedésére.
Ezek a csodálatos lények mindannyian csillagbölcsőben születtek, és attól a csillagtól kapták erejüket, szépségüket, amelyik csillag dajkálta őket. Egyszer azonban nagy baj történt. Az egyik csillagbölcső elsodródott és elveszett a hatalmas űrben. Szerencsére ez akkor történt, amikor a kicsi tündér már megszületett és a bölcsőcske üresen várakozott következő lakójára. Egy ilyen csillagbölcső elkészítése nagyon hosszú ideig tartott és nagyon sok munkával járt. Ezért is haragudott meg a tündék fejedelme, hogy nem ügyeltek a kicsi bölcsőre, és meg akarta büntetni a bölcsővigyázókat. Azok annyira megijedtek a fejedelem haragjától, hogy ijedtükben elmenekültek egy távoli csillaghalmazba. Igen ám, csakhogy ezzel együtt elveszítették a csillagbölcsőjüktől kapott szépségüket. Csuda fura mókás lényekké változtak. Ám, megmaradt a bennük lakó jóság, bölcsesség, vidámság, segítő jószándék és a halhatatlan élet.
A manócskák új otthonukban, a Föld nevű bolygón, az erdőkben, hegyekben, barlangokban találták meg azt a békét és harmóniát, ami emlékeztette őket régi otthonukra. Hamarosan nagy barátságban éltek a növényekkel, állatokkal, idővel megismerték az embereket, megszerették, tanították, segítették őket, néha megleckéztették, ha helytelen dolgot követtek el. Idővel beköltöztek egy-egy házba, az emberek közelébe. Pergőforgó, a fióklakó kicsi manó egy kisfiúval kötött barátságot. Erről a barátságról szól ez a tanulságos mesekönyv.
Szakáli Anna
Nyikorgó titka (részlet)
A kisfiú, akit Lackónak hívtak, és akiről a mese szól, a Balaton mellett lakott, közel a vízparthoz. Nagyon kíváncsi, érdeklődő gyerek volt. Ha olyan új dologgal találkozott, amiről eddig még nem hallott, vagy még nem látta azt, nyomban megkérdezte: ez mi? Ez hogyan került ide? Ez hogyan működik? Hogyan kell ilyet készíteni? És a többi, és a többi. Ha számára ismeretlen hangot hallott, rögtön azt kérdezte: „Vajon mi lehet az?”
Ezeken a dolgokon aztán sokat töprengett, és se vége, se hossza nem volt a kérdéseinek, amiket főként az esti elalvás előtt tett fel.
Egy napon azonban történt valami. Nagycsoportos óvodás lett, és egy nagycsoportos már nem kéri, hogy anya feküdjön mellé, amíg elalszik. A többi fiú is ezt mondta az oviban, és Lackó igazán szégyellte volna, ha ő még mindig anyával vagy apával alszik el.
Végül úgy döntött, nem kéri, hogy este bárki bemenjen hozzá, pedig az esti meséket nagyon szerette, és azt is szerette, hogy anya mindig elmondta, amikor bejött a szobába és leült az ágyszélére: Tudod, azért mesélek neked, hogy szebb legyen az álmod! ....
|